Írta: Ádám Mocsi
NEKROLÓG
Búcsúzunk Tőled Kedves Ági(néni)!
Kanadában ért a hír, hogy elment közülünk, de a temetésére éppen hogy hazaértem...
Végig gondoltam, hogyan is ismerkedtünk meg. Talán vagy 6 éve találkoztunk először, gombát hozott vizsgáltatni Bori(nénivel). Úgy belelendültek mindketten, hogy szinte napi találkozásunk volt ennek ürügyén. Megemlítettem nekik a ZSzK-t. Ettől kezdve együtt kirándult velünk, majd táborozott is, lassan átvéve Berti(néni) korábbi önkéntes reszortját konyhaügyben....Hozta a kislányát is, Kiságit, ő pedig a két barátnőjét (3Grácia). Sokat és jókat táboroztunk együtt! Nem felejtem a finom zöldborsóleveseit, főzelékeit és a dödölléjét...A Mikovinyi csónaktúra rendezői gárdájának oszlopos tagja lett, végezte az adminisztrációt, osztotta a pólókat. Hívtam csónakázni, de azt azért nem vállalta.
Jó lelőhelye volt a gombászáshoz, de nem árulta el... Talán, amikor Vérteskozmán táboroztunk, akkor mondta, hogy megmutatja, aztán inkább megnézte a templomot...Maradjon ez a Te titkod kedves Ági, és fedezd fel az égi gombászóhelyeket is. Majd egyszer talán együtt gombászunk odaát...
Mindig vidámnak, de katonásnak ismertem. Csak később tudtuk meg, hogy nyugdíjas katona, zászlós rangban szerelt le.
Az év elején az jutott az eszébe, hogy vetélkedjünk egyet!. A Neten fedezett fel egy környezetvédelmi pályázatot , ami arról szólt, hogy három nyugdíjas felnőtt és három általános iskolás gyerek egy csapatban országos vetélkedőn vehet részt. A feladatokat Neten küldték, ami több fordulós volt és azoknak a megválaszolását Ő vállalta, majd két alkalommal Székesfehérváron szóbeli vetélkedőn vettünk részt, amit aztán természetesen (országos) mi nyertünk meg! Nagy siker és boldogság volt ez nekünk és a ZSzK-nak is.
Szerette és csodálta a természetet. Az idei körtvélyes-pusztai táborunkban láttam utoljára. Fáradt volt, de elvállalta most is a konyhát. Már nem jött velünk kirándulni, de nem árulta el, hogy fájdalmai vannak és egyre soványabb. Büszkén mutatta a fiától kapott elektromos cigarettát, de elárulta, hogy azért még szív igazit is....
Most, hogy ezt írom, elődereng József Attila Kései sirató c. verse. Régen olvastam, csak egy-egy sora dereng fel, ha tehetitek, olvassátok el....
Kedves Ágika, nem felejtünk el!
Liszt András tb. elnök