DSC00812

2010.08.11-15.

11-én reggel Tatán az Újhegyben túravezetőnknél, Szilveszternél találkoztunk. Kisebb bonyodalmakkal, de végül 9 órakor útra keltünk egy kisbusszal és utánfutóval, 9-en a cuccainkkal és 4 kenuval. Másfél órás út után már Rajkán is voltunk. Meg kell hagyni, éppen hogy csak elfértünk a kenukban az 5 napra való holmijainkkal. Miután sikerült bepakolnunk, túravezetőnk és legénysége: Bandi bácsi, Helga, Adrienn, Pákó, Ibolya, Peti, Attila, Edó útra keltünk a Mosoni-Dunán. Gyönyörű helyen jártunk, láttunk többek között: szürke gémet, mocsári ciprust, és az első nap még csak néhány vadkacsát. A víz errefelé nagyon nyugodt, a partot végig fák és bokrok borítják. Nagy örömünkre Ibolyáék talán egy új taggal bővítették egyesületünket, Peti személyével, aki nagyon segítőkész és aktív volt mind az 5 nap alatt. Arról alaposan meggyőződhettünk, hogy úszni, azt szeret. J (Talán vizes csoportos lesz a jövő nyáron.) Az első éjszakát Halásziban töltöttük, egy kisebb kempingben, ahol mindjárt egy aranyos kutyus fogadott minket. Kis csapatunkat felosztva, ki-ki pakolt és sátrat állított, ki-ki pedig bevásárolni ment. Vacsorára a jól bevált paprikás krumplit választottuk. Amíg főztünk, sárkányhajósok edzettek mellettünk a vízen. Kevés idő elteltével kész is lett a finom krumpli, amit pár vadkacsa társaságában fogyasztottunk el. Miután mindnyájan megfürödtünk, elmentünk egy kis városnézésre. Nem mindennapi látványban lehetett részünk, mikor egy Duna feletti kivilágított hídhoz értünk, ugyanis a kérészek éppen akkor rajzottak. Gyönyörű látvány volt a több száz kérész. Ma ugyan csak 26 km-t eveztünk, mégis igen fáradtak voltunk, hogy a séta után hamarosan elaludjunk.

12-én reggel 3 mókus szaladgálására és csetepatéjára ébredtünk. Megreggeliztünk, majd összepakoltunk és útra keltünk. Ma már valamivel többet, 33 km-t eveztünk le. Már nem csak szürke gémeket és vadkacsákat láttunk, hanem szárcsákat is. Útközben kiderült, hogy a legénységet kicsit át kell szervezni, ami minden nap újabb és újabb helycserékkel folytatódott. Vacsorára pörköltet terveztünk, de a boltban alapanyag hiányában szalonnasütésben egyeztünk meg. Második szállásunk Novákpusztán volt, ahol vagy 30 vadkacsa vett körül minket este és reggel is.

13-a: Ma reggel is ugrándozott a kempingben néhány mókus. A nap folyamán vadkacsák százait láttuk a Mosoni-Duna partján összesen 3-4 csoportban, és részben tehenek társaságában. A kevés kiszállási/pihenési lehetőség és a nagy meleg végett a csapat úgy döntött, átszervezi a túra menetét. Így 13-án éjjel Dunaszegen aludtunk. Győrig eveztünk volna le, ami aznapra 42 km lett volna, de így csak 26 km-t tettünk meg összesen. Délután 2-kor kikötöttünk Dunaszegen, majd elmentünk vásárolni a vacsorai lecsóhoz. Mikor visszaértünk csak arra volt energiánk, hogy lehűtsük magunkat a vízben és eldőljünk a polifoamokon. Legalább egy órába tellett, míg neki tudtunk állni tüzet rakni és előkészíteni a vacsit. Főzés után sebesen összeszedtük a még kint lévő cuccainkat, hiszen elég sötét viharfelhők közeledtek felénk. Az idő nagyon meleg volt, csak rövid ruházatban lehetett volna kibírni kint, de ekkor már meg is jelentek csípős „barátaink” és kénytelenek voltunk sátrainkba vonulni. Alig, hogy elaludtunk, égzengésre és esőre ébredtünk fél 11körül. Nem volt igazán nyugalmunk a körülöttünk megállás nélkül cikázó villámok miatt, de a napi fáradtságunk végül legyőzte nyugalmatlanságunkat.

14-e: Reggel már remek időre ébredtünk, csupán csak sátraink voltak vizesek. Ibit a kenuban egy kisegér fogadta, amit a fák között szabadon is engedtünk. Aznap utunk során rengeteg vízitököt láttunk, ami nagyon szép sárga virágú. Igazi túrázókként napközben begyűjtöttük vacsoránkat, sárga gévagombát, amiből pörköltet készítettünk. Megálltunk a Rábca-befolyásnál, ahol az addiginál szebb, tisztább víz folyt, a vízszinten vízitökökkel és békalencsékkel. Az aznapi 19 km megtétele után Győrben foglaltuk el szállásunkat. Szilveszter irányításával a fiúk összeszerelték a már várt katamarán szerkezetet a kenukhoz, így másnap maximális biztonsággal vághattunk neki a Nagy-Dunának (részben még kezdő) csapatunkkal. Bevásároltunk, megfőztük a pörköltet, megfürödtünk, majd ezen az estén is ágyba kergettek minket a szúnyogok. Aludtunk is volna, hiszen kissé fárasztó napunk volt, de a túlparton tartott lakodalom és a kempingben szóló koncert még késleltette pihenésünket. Szerencsére hajnali fél 5-re „már” el is csendesedett minden.

15-e: Hosszú napnak néztünk elébe. 50 km várt ránk délutánig, részben még a Mosoni-Dunán, részben a Nagy-Dunán. Reggel 9-kor indultunk és délután ¼ 6-kor kötöttünk ki Almásfüzítőn. Gyönyörű napsütésben indultunk el két katamaránnal, mikor még nem is sejtettük milyen időjárás vár ránk délutánig. A Mosoni-Dunán még igen nehezen vitt minket a sodrás, megérkezve a Nagy-Dunára pedig szép nagy hullámok nehezítették az evezést. Útközben Gönyünél megpihentünk kicsit, kinyújtottuk lábainkat és ittunk egy kis frissítőt, ettünk néhány jégkrémet. Gönyü után még a komáromi vasúti hídnál megpihentünk, ebédeltünk, majd körülnézve és látva az egyre sötétebb eget, gyorsan útnak eredtünk, bízva abban, hogy elkerülnek minket a viharfelhők, vagy megvárják azt a másfél órányi evezést, ami akkor még előttünk állt. A tervünk nem sikerült, az időjárás tett róla, hogy az ötödik nap végére teljes legyen a túránk és egy igen kiadós jégesőt zúdított a nyakunkba. Egy darabig az esőben eveztünk rendületlenül tovább, de mikor a rajtunk lévő ruhák teljesen átáztak és már az első jégdarabok is megérkeztek (ezzel alaposan áthűtve minket), beeveztünk a fák alá és nekiálltunk kimerni az esővizet a kenukból. Mikor a helyzet javulónak látszott és pár perc múlva a Nap is kisütött, átvettük száraz ruháinkat és mint ha misem történt volna, továbbindultunk. Következő megállónk már egyben végcélunk volt, Almásfüzítő. Éva néni már nagyon finom almás sütivel várt minket a parton. Kipakoltunk a kenukból, szétszedtük a katamarán vázat és mire a kenukat is hazavittük már fél 10 volt, így elég fáradtak voltunk ahhoz, hogy lepihenjünk aludni.

Habár fejfájással, derékfájdalmakkal és izomlázzal tértünk haza, remekül éreztük magunkat az öt nap alatt, gyönyörű helyen jártunk és sok szépet láttunk.

 


Fatal error: require_once() [function.require]: Failed opening required 'includes/xmlmenu.class.php' (include_path='.:/usr/local/php5.2/lib/php') in /web/zszk/zszk.hu/index.php on line 89