tltemet4


Téltemető /Eranthis hyemalis/

Fogarasi Péter beszámolója

Olyan szerencsések a tataiak, hogy csak az Angol-parkba kell kigyalogolni. Megközelítés: Sport utca felől a griffes kapun keresztül, ahogy átérünk a hídon, bal kéz felől egy kb. 40 m2-es állomány van.

A megyében még Komáromot elhagyva a Monostori erdőben van.

Egy temetés szomorú dolog. Leginkább akkor, ha szerettük azt akit temetünk. Ám vannak esetek amikor vidáman temetünk, mert tudjuk, a megboldogultnak lejárt az ideje, kötelességét teljesítette, mehet hát békével, hogy átadja helyét az utána következőnek.

Nos így vagyok én a Téllel. Vártam hogy megjöjjön, örültem amikor végre megérkezett és megmutatta igazi szépségét, de mégsem vagyok szomorú, amikor el kell temetni. Hogy is lennék szomorú, amikor olyan kedves kis virág jósolja elmúlását, mint a téltemető?

Megelőzve a hóvirágot, már február közepén felébred apró föld alatti gumójában és gyakran a hó alól dugja elő sárga bimbóit. Késői hóesések betakarhatják, de ez sem akadályozza meg abban, hogy hóolvadás után, az első napsugár hatására kinyissa szirmait.

A téltemető magyarországi előfordulása sokáig vitatéma volt a botanikusok körében. Egyes elméletek szerint, ez a mediterrán területeken elterjedt növény hazánkban is őshonos.

Mások szerint a középkorban, kolostorkertekből kivadult növényekből alakultak ki mostani vadon élő állományai.

És vannak akik, az egyébként virágkedvelő törököknek tulajdonítják a téltemető magyarországi betelepítését.

Azonban úgy tűnik,  mindhárom korábbi  feltevés téves. A közelmúltban előkerült ugyanis egy 1795-ből származó kézirat, amelyben Földi János botanikus mint kerti újdonságot említi a növényt. A pesti egyetemi kertnek 1908. és 1912. évi jegyzékében is mint kerti növény szerepel.

Az aszófői állomány - amely jelenleg a legnagyobb hazai vadon élő populáció - nem szerepel abban az átfogó monográfiában sem, amelynek a Balaton-part növényeit tárgyaló részét Borbás Vince írta 1900-ban. Bizonyára azért, mert akkor még nem is létezett!

Az első említések vadon élő téltemető állományról 1910-ből származnak. Akkor már ismert volt a kirándulók körében is ez a kis növény, amelynek kertekből kivadult állománya élt a budai-hegység erdeiben.

Jelenleg mintegy harminc élőhelye ismert hazánkban. Legnagyobb az aszófői állomány, amely a településtől északra, a Séd-völgyében található. Itt 20 hektáron, több százezer töve virít minden tavasszal a téltemetőnek. Az élőhelyből 12 hektár 1987-óta törvény által védett.

Budapesthez közel, a János-hegy oldalában is előfordul ez a növény. Vadon élő állományai itt is és máshol is védettek.

Téltemetőben persze másutt is gyönyörködhetünk. Ezekben a napokban nyitotta ki szirmait a budapesti Margitszigeten, ahol már több száz éve él eredetileg kolostorkertbe telepített állománya.


Fatal error: require_once() [function.require]: Failed opening required 'includes/xmlmenu.class.php' (include_path='.:/usr/local/php5.2/lib/php') in /web/zszk/zszk.hu/index.php on line 89